Intézetünk története, a kezdetek
A Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet egy olyan egyetem részeként kezdte meg 1995-ben és folytatja azóta is oktatói és tudományos tevékenységét, amely egyetemnek nincs közgazdasági kara és 2011-ig közgazdasági képzést sem indított. A PPKE karai közül a Jog- és Államtudományi Kar tartotta alapításától fogva nélkülözhetetlennek és fontosnak egy közgazdasági intézet felállítását. Zlinszky János, alapító dékán mindezt azzal a szándékkal tette, hogy a magyar jogászképzésben elsőként komoly hangsúlyt kapjon a közgazdaságtan oktatása.
„Az új Kar tanrendjében kétszeres súllyal szerepeltettük a közgazdasági ismereteket, és szigorlati ranggal állítottuk a közgazdaságtant a vizsgatárgyak közé. Ugyancsak súlyt fektettünk a piacgazdaság igényeire és abban a keresztény szellemiség meghonosításának fontosságára figyelemmel, több gazdasági irányultságú szaktárgynak, külön intézeti keretben." (Zlinszky János, in Ivicz M.-Schlett A.: Tanulmánykötet Botos Katalin 60. születésnapjának tiszteletére, 2001, 231. old)
Ez az alapítói szándék a későbbi dékánok támogatását is élvezte/élvezi és jelenleg a kar egyik versenyelőnyeként számon tartott jellemzője, hogy a közgazdaságtan mind a képzésben, mind a kutatási tevékenységben kiemelt szerepet kap. A közgazdaságtan és jog összekapcsolódása nemcsak a hazai felsőoktatásban kivételes, de a nemzetközi porondon sem általános jelenség. Intézetünk számára tehát kezdetektől adott volt a kihívás, hogy az egyetem különböző karaihoz, ezen belül elsősorban a jogi kar elvárásaihoz kapcsolódva találja meg helyét az oktatási és tudományos életben egyaránt.
Intézetünk alapító professzora Dr. Botos Katalin volt, akit Zlinszky János kért fel a pozíció elfogadására. A Közgazdasági Intézet 1999. április 28-án vette fel a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet nevet.
Intézetünk névadója
Heller Farkas
Heller Farkas a két világháború közötti időszak legkiemelkedőbb magyar közgazdásza volt. 1877–ben született és 1955–ben halt meg. Műegyetemi nyilvános rendkívüli tanárrá 1914–ben, nyilvános rendes tanárrá 1917–ben nevezték ki. Többször is betöltötte a dékáni funkciót, az 1927/28–as és az 1928/29–es tanévben a közgazdász Heller a gépészmérnöki osztálynak volt a dékánja, az 1945/46–os tanévre pedig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektorává választották. Rendes tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Mint nem marxista közgazdász 1948-ig taníthatott, 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia politikai átszervezése során akadémikusi címétől is megfosztották. Heller Farkas az 1870-es évek marginális forradalmát létrehozó három irányzat közül az osztrák iskola híve volt. Figyelme olyan jelenségekre is kiterjedt, amelyeket a hagyományos közgazdaságtan képviselői elhanyagoltak, ezért kívül rekedtek az elméleti közgazdaságtanon, többek között az intézmények szerepére a gazdaságban, a gazdasági folyamatok történelmi lefolyására. Ezek tárgyalását megfelelő elméleti keret hiányában az alkalmazott közgazdaságtanba utalta, kiszélesítve ezáltal annak kereteit. Olyan problémákat vetett fel, amelyekkel újabban kezd foglalkozni a modern közgazdaságtan.
Azt tartja, hogy míg az elmélet csak a gazdasági rugókat és a jelenségek gazdasági oldalát veszi tekintetbe, az alkalmazott közgazdaságtan "...inkább az egész élettel, amelyben az etikai szempontok is bent foglaltnak, törődik". (Heller Farkas: /l904,1988/ A társadalmi gazdaságtan tudományának feladata a gyakorlati kérdésekkel szemben Athenaeum Reprint Békéscsaba 87.old.) Az alkalmazott közgazdaságtanban, amely a szociálpolitikát is magában foglalja Heller már azt hangoztatja, hogy az ember nem csupán gazdasági lény, hanem sokkal egyetemesebb célokat követ. A gazdaságnak a társadalomba való beágyazását, a gazdaságin kívül a többi motívumot az elmélet nem veheti figyelembe, mert akkor nem marad elmélet, de eme szükséges vizsgálatokat elvégezheti az alkalmazott közgazdaságtan, a gazdaságpolitika (Heller Farkas: (l920)Szociálpolitika Budapest)
Az alkalmazott közgazdaságtan kutatási körébe utalja a gazdasági intézményeknek, a gazdasági folyamatok történelmi lefolyásának a vizsgálatát. „...mily feltételek alatt keletkezhetik az illető intézmény, vagy rendszer, miként alakul át a körülmények változása következtében?" (Heller Farkas: i.m. 76-77.old.) Mintha csak a modern közgazdaságtan egyik legújabb ága, az új intézményi iskola által megfogalmazott komparatív intézményi elemzés bukkanna fel, amikor Heller arról ír, hogy meg kell vizsgálni, melyik intézménynek mik az előnyei és mik a hátrányai (Heller Farkas: i.m. 76-77 old.)
Heller óvatosságra int a gazdasági liberalizmussal szemben. „... a gazdasági szabadság mint egyedüli szervezési elv nem állotta ki az élet próbáját. Ösztönző ereje igen nagy, de az önzés számára oly tág teret nyújt, hogy ebből komoly társadalmi bajok származnak." (Heller Farkas: (1947) Közgazdaságtan II. kötet Alkalmazott közgazdaságtan Budapest 23.old.)
Heller életművét értékelve meg kell állapítani, hogy bár az osztrák iskola képviselője volt, de megállapításai túlmutatnak az osztrák iskolán. Az elmélet terén olyan problémákat vetett fel, amelyek az osztrák iskola, illetve a hagyományos közgazdaságtan más irányzatainak képviselőinél nem merültek fel, s amelyeket most kezd elméleti keretbe foglalni a modern közgazdaságtan.
Részletek Mátyás Antal (Professor Emeritus, BKE Közgazdasági Elméletek Története tanszék)
Adalék Heller Farkas elméleti munkásságához c. tanulmányából
Jubileumi tudományos ülésszak kiadványai BKE 1988. Budapest
